NÉVADÓNK ,MÓRA FERENC ÉLETE
Móra Ferenc Kiskunfélegyházán született, 1879. július 19-én. Író, újságíró, muzeológus. Szegényparaszt családból származott. Édesapja Márton, foltozó szűcs. Anyja Juhász Anna, kenyérsütő asszony.
Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A Budapesti Egyetemen földrajz – természetrajz szakos tanár diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított, mint segédtanár, a Vas megyei Felsőlövőn. Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre.
A lapnak 1913-tól 1919-ig főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. 1904-től a város Somogyi Könyvtárának és a Városi Múzeumnak őre, majd 1917-től a múzeum igazgatója. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai.
Hírlapi cikkei, pontosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái, a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. Tagja volt a Petőfi és a Kisfaludy társaságnak. Pályáját versírással kezdte, de később is irogatott verseket. Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi.
1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. Az „Én újságom” című gyereklapban több mint 1000 írása jelent meg. Ifjúsági műveinek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták és a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették.
Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához.
Juhász Gyula és Móra Ferenc.
Művei több idegen nyelven is olvashatók.
1934. február 8-án hunyt el Szegeden.