JENEI GYULA
1934. május 6-án született Hajdúnánáson. Még csecsemő korában, Sárrétudvariba, az édesapja falujába költöztek. Egy kis házban nevelkedett két lánytestvérével, szüleivel és még másik rokon családdal. Alig múlt 5 éves, mikor Pesterzsébetre költöztek, ahol az édesapja a fegyvergyárban kapott munkát. A bombázások után ismét visszaköltöztek a gyermekkori emlékeket őrző falujukba. Közben a férfiakat behívták katonának, ahonnan az édesapja már nem jött vissza. Eltűnt a Don-kanyarban, ütközetben.
A nyolc osztály elvégzése után a berettyóújfalui gimnáziumba vették fel. Jó tanulmányi és sport eredményei után a második évtől kollégista is lehetett. Az iskola elvégzése után a Tanácsnál dolgozott. 1953 őszén bevonult katonának Szolnokra. 1956-ban Kecskemétre helyezték egy harcálláspontra, majd Budapestre a rádióállomás felderítőkhöz, mivel volt rádiótávírász minősítése. 1959 őszén leszerelt. Először a Püspökladányi Járási Könyvtárban volt szervező könyvtáros, majd Sárrétudvariban a Tsz-ben könyvelőként dolgozott.
A felesége javaslatára szakmát váltott. Az iskolában hiányzott a kémia és a rajz szakos tanár. Így elvégezte Egerben (1964) a technika szakot, majd Nyíregyházán a rajz szakot. A főiskolán kezdődött el a festészet iránti érdeklődése. Később rajzkomplex és esztétika szakot is végzett. Ő dekorált a faluban az ünnepeken. Sokszor 3X6 méteres transzparenseket is kellett készítenie. Így aztán a tanári pályán maradt. A gyerekeknek rajz-, furulya-, citera- szakköröket tartott. 1960-tól modellező szakkört is vezetett. Több éven át tanította a gyerekeket a repülő- és hajómodellek készítésére. Sok eredményes versenyt is tudhatott maga mögött országos szinten is.
Mindig képezte magát. Festő-és alkotótáborokba járt, ahol neves festő-grafikus művészek tanítottak. És persze állandóan festett, szobrokat faragott. Több kiállításra is beválogattak munkáiból. Közben két lány született. 1985-től a tatai katonai kollégiumban nevelő, Vértesszőlősön vett házat, ott született meg első unokája. A festést még ekkor sem hagyta abba, saját kiállításai is voltak. Mindig barkácsolt, fúrt, faragott, munkálkodott.
1988-tól a mi iskolánkban, a Móra Ferenc Általános Iskolában (akkor még Mező Imre Általános Iskola) tanított egészen nyugdíjba vonulásáig. Szeretett itt dolgozni mindig jó kedvvel tért haza. Számos diákot készített fel különböző rajzpályázatokra, modellező versenyekre eredményesen. 1990-ben kiállítást rendeztünk alkotásaiból. Nyugdíjasként is folytatta aktív munkáját, de ekkor már nem az iskola, hanem a négy unoka és a ház körüli teendők kötötték le.
2008-ban hunyt el. Munkáját iskolánk tantestülete Móra-plakettel ismerte el, 2010-ben emlékére a tantestület díjat alapított, amellyel az iskola által kiírt megyei rajzpályázaton legeredményesebb tanulót, és a legtehetségesebb rajzkészségű tanulónkat díjazzuk.
Boros János iskolánk pedagógusa, „Jolly Jokere” volt, számtalan túrára vitte magával a gyerekeket, ha kellett fizetéséből vett nekik fagyit, édességet. 1991-ben lett az értelmetlen erőszak áldozata.
Emlékét márványtábla őrzi az aulában.